|
A PTFE-ből előállított darabok szívósak és flexibilisek, de nem gumielasztikusak. |
| Húzó igénybevétel |
|
|
A PTFE szakítószilárdsága 20...40 N/mm2 között változik az alapanyag típusától és a feldolgozástól függően. |
| Nyomó igénybevétel |
|
|
| Nyomó igénybevétel esetén az anyag |
| 1 % folyási határ esetén |
10 N/mm2-el, |
| 10 % folyási határ esetén |
18,5 N/mm2 -el terhelhető |
|
| Hajlító igénybevétel |
|
|
A PTFE polimerizátum hajlításnál 18 ... 20 N/mm2 határhajlító feszültséget bír el.
Az ASTM D 790 szerinti hajlító szilárdsági vizsgálatot törés nélkül viseli el. |
| Fajlagos ütőmunka |
|
|
A PTFE-ből készült daraboknak nagy szívósságuk van.
20 °C-on úgy a húzó vizsgálatnál (DIN 43 455), mint az ütve hajlító kísérletnél (DIN 53 453), kifejezetten szívós törésük van, s ez a tulajdonsága még -200 °C-ig változatlan marad.
| Fajlagos ütőmunka |
16 kJ/m2 |
| Ütveszakító szilárdság 20 °C-on |
650 kJ/m2 |
|
| Tartós igénybevétel |
|
|
A PTFE tartós mechanikai igénybevétel hatására a többi termoplasztikus anyaghoz hasonlóan deformálódik. A deformáció függ az időtől, a terheléstől, és a hőmérséklettől. Megfelelő töltőanyagok hozzáadásával ez a hajlam csökkenthető. Ha ez a deformáció szobahőmérsékleten történik, akkor hidegfolyásról beszélünk. A folyás, kúszás során az anyag orientálódik. Az ezzel párhuzamos szilárdulás okozza a deformációs sebesség csökkenését. Ezért szükséges például egy tömítés beépítése után 24 órával a karimát utánhúzni, vagy gumielasztikus anyaggal kombinálni úgy, hogy a vegyszerállóságát megtartsa. |
| Rezgésállóság |
|
|
A PTFE rugalmassága következtében nagy számú váltakozó terhelést kibír. |
| Keménység |
|
|
A PTFE viszonylag lágy anyag. A keménység lényeges növelését érjük el töltőanyagok hozzáadásával.
A PTFE-ből készült alkatrészek keménysége nagyon függ a feldolgozás feltételeitől.
Irányértékek a különböző mérési módszerekkel a következők:
| Brinell- keménység |
27 ... 32 N/mm2 |
| Vickers-keménység |
20 °C-on 385
23 °C-on 355 |
| Shore-keménység |
D 55...59
C 85...87 |
| Rockwell- keménység /J/ |
80...95 |
| Knoap-keménység |
2,8 |
|
| Tapadási viselkedés |
|
|
A PTFE-nél a molekulák közötti erők - a szén és a fluor atomok közötti nagy kötési energia és a fluoratomok kis mértékű polarizálhatósága miatt lényegesen kisebb, mint más anyagoknál. Ennek az a következménye, hogy más anyagok a PTFE-hez nem, vagy alig tapadnak. Ez a tapadásellenes viselkedés olyan tulajdonság, ami számos esetben rendkívül előnyös. De ez lehet hátrány is, akkor, ha a PTFE-t PTFE-hez vagy más anyaghoz kellene ragasztani. Ekkor csak egy meglehetősen tűz és robbanásveszélyesen előállítható maratószer segít, amely a PTFE felületét megbontja, s így már ragasztható. Természetesen ekkor már a ragasztóanyag milyensége határozza meg a rendszer vegyszerállóságát, hőállóságát. A PTFE nehezen nedvesíthető. Az érintkezési szög vízzel 126°. |
| Siklási tulajdonságok |
|
|
A nagyon alacsony molekulaközi erők többek között még azt is eredményezik, hogy a PTFE-nek az ismert szilárd anyagok közül a legkisebb a súrlódási tényezője. A statikus és dinamikus súrlódási tényező egymással egyenlő, amiből következik, hogy nincs "stick-slip", azaz akadó csúszás.
A különböző típusú töltött PTFE kompaundok súrlódási együtthatói nem nagyon különböznek egymástól, de a közhiedelemmel ellentétben nagyobbak a tiszta, töltőanyag nélkülinél.
Általában a következő értékekkel lehet számolni töltetlen PTFE-nél:
PTFE/PTFE kenés nélkül
/statikus és dinamikus/ |
0,09 |
| PTFE/PTFE olaj kenéssel |
0,04-0,07 |
| PTFE/acél olaj kenéssel |
0,02-0,06 |
|
| Kopásállóság |
|
|
A kopásállóság tekintetében a tiszta PTFE-t egy pár műanyag felülmúlja. A töltött PTFE kompaundok ezzel szemben viszonylag nagy terheléseknél is jó kopásállóságot mutatnak. |
|
